Kínai hölgykoszorúba kerülök, használjuk a világ legnagyobb közbringa-rendszerét, pagodát nézünk egy hegyen, majd fölmászunk a sziklák közé, nézzük a sárkányt eregető kínaiakat, folyót keresünk Zilinggel, de csak egy családi éttermet és egy nyugdíjasklubot találunk. Nyakig merülünk…

Különleges mikroklímába érkezünk, a vonat 300-zal tépi a sínt alattunk, sétálgatunk egy tó partján, mókusra vadászunk és hiába várjuk a szökőkutat. Hanghzou Elsőként egy mondat arról, hogy minek jöttünk ide: Ziling ebbe a városba járt egyetemre, környezetmérnök szakra, és meg szerette volna…

Ezen a napon képes voltam libegőre ülni, jártam a nagy falon, az erdőben hangokat hallottam, végre jóllaktam kínai étellel, és először jártam olyan stadionban, ahol korábban olimpiai megnyitóünnepség volt.  Megismerkedtem még egy étel-hozzávalóval, amit nem zártam a szívembe, és majdnem a gyomromba…